| 
  
   Kunoss Endre 
  
  
  
(Egyházashetye, 1811 április 9. - Káloz, 1844 június 22.) Költő, szerkesztő, ügyvéd 
  
  
  
Nemesi származású szülei közel 50 hold birtokkal rendelkeztek. Kunoss János és Illés Erzsébet fia filozófiai
  és jogi tanulmányainak elvégzése után Vas vármegye tiszti alügyésze lett. 
  
  
  
Ügyvédi vizsgája után Németországban hosszabb utazást tett, majd Pesten lett
  újságíró. 1836-37-ben a Jelenkor segéd-szerkesztője, majd a Világ munkatársa.
  1838-ban Vajda Péterrel megindította, és kiadta a Természet című első
  népszerű természettudományos folyóiratot és Lombok c. irodalmi melléklapját.
  Ebben munkatársaival együtt igaztalanul támadta az Athenaeum szerkesztőit:
  Bajzát, Vörösmartyt és Toldyt. 
  
  
  
Előfizetők hiányában lapjai fél év alatt megszűntek. Ezután nevelői állást vállalt a Zichy, majd a Batthyány
  családnál. 1843-ban részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Versei, elbeszélései,
  cikkei 1831-től jelentek meg a folyóiratokban. Kezdetben az úgynevezett almanach-líra
  követője volt, később a népdalírás hatott rá. Néhány népies dala közismertté
  vált. Az általa alkotott Bányászhimnusz napjainkban is az ő szövegével
  ismert. 
  
  
  
1944-ben, halálának centenáriumán utcát neveztek el róla. 
 
 
 
F. m. Alapvonatok a honi nevelés köréből (Pest, 1833);
 Szófüzér (Nyelvújítási szavak jegyzéke, Pest, 1834);
 Gyalulat (Nyelvújítási szavak magyarázatos szótára, Pest, 1835); 
 Honi törvénytudomány (Pest, 1838); 
 Dalfüzér (Pozsony, 1839); 
 Dajkakönyv (Buda, 1842); 
 K. versei (Pest, 1843); 
 A selymészet kézi könyve… (Pest, 1843). 
 Irod. Ney Ferenc: Emléksorok K. sírjára (Életképek, 1844); 
 Dezsényi Béla-Nemes György: A magyar sajtó 250 éve (Bp., 1954). 
   |