| 
  
   Szerdahelyi József 
  
  
  (Hódmezővásárhely, 1804 március 9. – Pest, 1851 február 18.): színész, operaénekes, zeneszerző,
  operarendező, fordító, zenekari muzsikus, ének- és zenetanító. 
  
  
  
Jogtanulmányait abbahagyva lépett a színi pályára
  Debrecenben, Udvarhelyi Miklós társulatában. 1824-ben mint énekes, korrepetitor
  és zenekari muzsikus, Nagy Lázár kolozsvári színtársulatának lett tagja.
  1827-ben maga alakított operatársulatot Kolozsvárott, majd a pesti német
  színházban. 1828-ban a kassai, 1835-ben a budai társulat tagja. 
  
  
  
Zeneelméletre Heinisch József tanította. 1837-től
  haláláig a Nemzeti Színház sokoldalú tagja. Elsősorban groteszk, komikus,
  buffo szerepkörben volt kiváló. Számos népszínműhöz írt zenét, népies műdalai
  rendkívül népszerűek voltak. A többször megkomponált Tündérlak Magyarországon
  Egressy Béni szövegére készült változata (1840) már a mai vígopera előfutára. 
  
  
  
Színpadi zenét írt a Ludas Matyi, A szökött katona, Liliomfi című darabokhoz. 
  
  
  
Fontosabb szerepei: 
Figaro (Rossini: A sevillai borbély) 
Szélházi (Kisfaludy K.: Kérők) 
Leporello (Mozart: Don Giovanni) 
 
[Bartalus I.: Szerdahelyi József (Ország Tükre, 1863)] 
[Németh A.: A magyar opera története (1987)] 
     |