|
Kezdőlapra
Kollár Attila
NEVEK A HŐSKORBÓL
A 'Hőskor' elnevezést teljesen önkényesen választottam, és Annavölgy szénbányászatának első, a széntelepek megtalálásától a Sándor grófok szénjogának 1868-ban Drasche Henriknek történt eladásáig terjedő uradalmi bányászat korát értem alatta. Nem csak időbeli elsősége, hanem a 'fekete kő' megszerzéséért folytatott küzdelem körülményei is indokolják a fellengzősnek tűnő elnevezést. Tudom, sok olvasóm nem ért egyet velem ebben, és igazuk is van, hiszen a bányász munkája még a mai időkben, a technikai fejlődés ellenére is, az egyik legtöbb kihívást jelentő, embert próbáló foglalkozások egyike, de ahogy mondtam, önkényes az elnevezés.
A kor bányászatáról meglehetősen keveset tudunk, ám azokról akik ezt a munkát irányították, tudásukkal, lelkesedésükkel elősegítették szakmájuk állandó fejlődését, még kevesebb tudomásunk van. Vagy talán volt, mert úgy tűnik, még ha morzsánként is, de érkeznek információk, és bár foghíjasan, de lassan feltárul előttünk a 'Hőskor' vázlatos képe. Írásomban ezt a képet, annak kialakulását szeretném bemutatni.
Hosszú ideig Zsigmondy Vilmos volt az egyetlen, akinek neve szerepelt az annavölgyi krónikákban. A Sándor grófok Annavölgyi bányájánál eltöltött nyolc év után véglegesen a szenvedélyének tekinthető fúrások felé fordul. Neki köszönhetjük a Margitszigeti gyógyvizet, ő fúrta a budapesti Széchenyi-fürdő kútját, az ő érdeme a mai Harkány-fürdő, és az Alföldi artézi kutak is jórészt Zsigmondy Vilmos irányítása alatt készültek. Ezek a munkálatok országos ismertséget hoztak számára, és ez a hírnév hozzájárulhatott ahhoz, hogy Zsigmondy Vilmos legalábbis nevével, az annavölgyi köztudat részévé vált. A szénbányászat terén végzett tevékenységéről benne az Annavölgyön eltöltött nyolc év munkásságáról azonban vajmi keveset tudtunk.
Csath Béla bányamérnök úr - aki mint kiderült, Zsigmondy életművének legavatottabb ismerője -, 2015. szeptemberében Dorogon előadást tartott Zsigmondy Vilmos Annavölgyön eltöltött nyolc évéről. Az előadás előtt ellátogatott településünkre is. Ez a látogatás egy azóta is tartó baráti kapcsolat kezdete volt. Eredményeként egyre-másra érkeztek a különféle dokumentumok, tárgyi emlékek, Csath mérnök úron kívül támogatóink között volt a dorogi OMBKE szervezet, a zalaegerszegi Olajipari Múzeum és a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet is.
A kapott dokumentumokból és tárgyakból nem csak megismertük Zsigmondy Vilmos annavölgyi munkásságának történetét, hanem a település Bányász Emlékszobájában egy méltó, Zsigmondy Vilmos tárlót is össze tudtunk állítani. A tárló központi helyét foglalja el a Magyar Földtani és Geofizikai Intézettől kapott Földtani Közlöny 1890-es kiadásának eredeti példánya, benne Böckh Jánosnak, a magyarhoni földtani társulat alelnökének Zsigmondy Vilmos halála alkalmából írt monográfiája.
Böckh írásából sok egyéb mellet, három fontos dolgot tudhatunk meg. Elsőként, hogy Zsigmondy Vilmos lakhelye itt tartózkodása alatt Annavölgyön a bányahivatal épületében volt. Márpedig a térképek szerint a bányahivatal a mai Váradi féle ház helyén a csolnoki út kanyarjában volt, ráadásul alaprajza is a ma álló épületnek felel meg. A térképen az L alakú épület egyik szárnyánál halvány 'lakás' felirat olvasható.
Jelen írásom témája szempontjából azonban fontosabb a másik két információ: Böckh elmondja, Zsigmondy Annavölgyre érkezésekor Seidel Károlytól vette át a bánya folyó ügyeit és berendezéseit, majd nyolc évvel később távozásakor egykori akadémiai évfolyamtársának, Ballus Zsigmondnak adja át azokat.
Böckh János monográfiája tehát egyszerre két névvel is bővítette a korszak főszereplőinek névsorát. De ki ez a két férfi? Azt mondják az interneten mindent meg lehet találni. Nos, vagy ez az állítás túlzás, vagy én használtam ügyetlenül a keresőt, de sem Seidelről sem Ballusról nem kaptam értelmezhető találatot.
Eltelt egy-két év, 2018. januárjában éppen az 1947-es bányaszerencsétlenség évfordulójára készült a község, amikor értesítést kaptam Korompay Pétertől az OMBKE dorogi titkárától, Kecskemétről érkező vendéget hoz magával. A vendég Dánfy László vegyészmérnök, az OMBKE kecskeméti szervezetének vezetője, és a Ballus család által Annavölgy községnek küldött Ballus Zsigmondhoz kapcsolódó tárgyi emlékeket hoz magával!
Az évfordulón Dánfy László egy rövid ismertető előadás kíséretében, ünnepélyes keretek között adta át a Ballus Tivadar mérnök úr által küldött Ballus Zsigmondról készült családi fényképek kitűnő másolatait, és az egykori bányagondnok életének leírását. Ebből kiderült, Ballus Zsigmond nem csak 1868-ig, vagyis az általam 'hőskornak' nevezett időszak végéig vezette az annavölgyi bányát, hanem 1875-ben bekövetkezett haláláig az újonnan megalakult Kőszénbánya s Téglagyár Társulat valamennyi bányaművének vezetője volt.
Ismereteink ilyetén gyarapodása lehetővé tette, hogy Bányász Emlékszobánk addig csak Zsigmondy Vilmosra emlékező sarkát kiegészítsük Ballus Zsigmond éltét bemutató anyagokkal.
2022-ben ismét Kecskemétről érkeztek vendégek. Nagy örömünkre szolgált, hogy ez alkalommal Ballus Tivadar urat - Ballus Zsigmond ükunokáját -, és kedves feleségét is fogadhattuk, remélve, elnyeri tetszésüket a közös Zsigmondy - Ballus emléksarok kialakítása.
Ismét eltelt néhány év. 2022. szeptember végén, az önkormányzaton keresztül megkeresett Franciaországból egy hölgy, bizonyos 1815-ös bányatérképpel kapcsolatban. Már az első levélváltás során kiderült, Alois Fischer annavölgyi bányatérképéről van szó, és az évtizedek óta Franciaországban élő hölgy, Ágfalvi Dóra, Alois Fischer leszármazottja.
Alois Fische neve talán ismerősen cseng az olvasónak, említésre került Annavölgy bányászatát és a település kialakulását bemutató írásomban, egy más alkalommal bővebben szóltam róla az annavölgyi bányatérképeket ismertető anyagban. Ő készítette el 1820-ban Sándor Vince gróf sárisápi bányájának első ismert bányatérképét, néhány évvel korábban, pedig a szénmedence első térképét a csolnoki területről.
A fentebb említett, bányatérképeket bemutató írásom évekkel ezelőtt készült, amikor még semmit nem tudtam Alois Fischerről, így történhetett meg, hogy az ő térképét ismertető szakaszba néhány tárgyi tévedés és téves következtetés került. Az új információk birtokában örömmel javítottam, és ennek az anyagnak megjelenésével egyidőben cserélem.
Dóra elmondta, Alois Fischer unokája Fischer Alajos az 1900-as évben keresztelési helyére utalóan Ágfalvira változtatta nevét. Azóta a család ezt használja. Azt is megtudtam Dórától, hogy családjuk több tagja is foglalkozott illetve foglalkozik a sok generációt átfogó mérnökdinasztia felmenőinek kutatásával, és e munkában édesapja, Alois Fischer ükunokája, Ágfalvi Imre erdészmérnök volt a meghatározó. Dóra a rendelkezésére álló anyagokat elküldte nekem is, felhasználásukat engedélyezte.
Néhány bekezdéssel fentebb már megjelent egy név, melynek tulajdonosáról még nem szóltam. Ő Seidel Károly, és amiért említés nélkül maradt az az, hogy róla nevén- illetve azon kívül, hogy 1851. április 1-én Zsigmondy Vilmos tőle vette át az uradalom bányájának vezetését, sajnos semmit nem tudunk.
Elérkeztünk a mába, és azt látjuk, hogy immár négy személy nevét ismerjük a Sándor uradalom bányájának műszaki irányítói sorából, tegyünk egy kísérletet, próbáljuk meg elhelyezni őket az uradalmi bányászat 1795-től 1868-ig tartó korának idővonalán.
|| 1795. Az első bánya megnyitása
|| 1814. Alois Fischer Sárisápra érkezése
||
||
||
Alois Fischer az uradalmi bánya gondnoka
||
||
|| 1844. Az utolsó biztos dátum Alois Fischerről
||
||
||
Seidel Károly az uradalmi bánya gondnoka
||
||
|| 1851. ápr. 1. Seidel Károly átadja a bányát Zsigmondy Vilmosnak
||
||
||
Zsigmondy Vilmos az uradalmi bánya gondnoka
||
||
|| 1859. nov. 30. Zsigmondy átadja a bányát Ballus Zsigmondnak
||
||
||
Ballus Zsigmond az uradalmi bánya gondnoka
||
||
|| 1868. A Sándor uradalom eladja bányáját Drasche Henriknek
||
||
||
Ballus Zsigmond Drasche Henrik bányáit vezeti
||
||
|| 1875. Ballus Zsigmond meghal
Azt látjuk, hogy a kor időfolyama 1795-ben rögtön egy szakadással kezdődik. Az első, viszonylag pontosan meghatározható esemény Alois Fischer Sárisápra érkezése. Korábbi időkről semmiféle információnk nincs, mindent a bizonytalanság homálya takar. Mi sem jelzi jobban ezt a bizonytalanságot, mint az, hogy még az első bányanyitás 1795-ös éve is csak feltételezés. Későbbi időkben, szakértők, Alois Fischer sokat emlegetett bányatérképe alapján következtették vissza.
Újabb szakadást látunk az 1844-as év és 1851. április 1. között, ezt a hatéves időszakot érdemes kicsit jobban megvizsgálnunk. Mit tudunk, vagy inkább mit feltételezünk ezekről az évekről?
Alois Fischer valamikor 1844. októbere után elhagyta Sárisápot, vagyis átadta valakinek a bányát, Seidel Károly pedig még 1851. áprilisa előtt átvette valakitől a bánya vezetését. Ez a néhány év olyan rövid idő, különösen Seidel bányagondnokságára vonatkozóan - talán a rábízott üzem megismerésére elég -, hogy joggal feltételezhetnénk, Alois Fischer Seidel Károlynak adta át a stafétabotot.
Ám ha tovább vizsgáljuk ezeket az éveket, megdőlni látszik előbbi feltételezésünk. Schmidt Sándor [1] könyvében négy bányatérképet mutat be ebből az időszakból, hármat az 1845-ös évből, egyet 1847-ből, és ez az utóbbi döntheti meg a fent feltételezésünket, ugyanis Schmidt Sándor Ludolf Hartmannt jelöli meg a térkép készítőjeként. A három 1845-ös térkép szemmel láthatóan egy kéz műve, és bár teljesen más stílusban készült mint Fischer eddig ismert térképe, de a harminc év különbség miatt nem zárható ki, hogy az ő munkái. Ludolf Hartmann 1847-es térképe viszont annyira más stílust képvisel, kizárható, hogy a három másikat ő rajzolta volna.
Ludolf Hartmann személye - akiről persze semmit nem tudunk, további említést sem találunk róla -, komoly zavart okoz időfolyamunkban. Ha bányagondnokként rajzolta térképét, az azt jelenti egy újabb névvel bővült listánk, ám 1846. és 1851. közötti öt évben kell elhelyezni Hartmann és Seidel bányagondnokságának időszakait.
Fentebb még azt írtam, már négy fontos személy nevét ismerjük, talán nem vállalok nagy kockázatot ha a névsort Ludolf Hartmann nevével tovább bővítem. Az említett személyek közül háromnak életútját is ismerjük meglehetős részletességgel, és hogy az olvasó ne csak erre a rövid összefoglalóra hagyatkozzon, elérhetővé tesszük a község honlapján. Zsigmondy Vilmos annavölgyi munkásságáról készült Csath Béla összeállítása, ezt már néhány éve olvashatják, Alois Fischer és Ballus Zsigmond életéről készült írásunk pedig ezen cikkel együtt jelenik meg honlapunkon.
2023. május 18.
Források:
[1]. Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932.
[2]. Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981
|